Távirányító Alapok

Az RC radio control-t vagyis rádiós távirányítást jelent. Az RC távirányítók pont ugyan olyan rádióhullámokkal kommunikálnak, mint amikkel a rádión befogjuk az adásokat (persze a hullámhossz eltér). Ugyan ez a rendszer a modellezésben azonban sokkal komplexebb módon valósul meg. Sok esetben ki kell majd kanyarodnunk az egyéb modellezéshez kapcsolódó ágakhoz (helikopterek, merev szárnyú repülők), hiszen a kifejezések egy része onnan származik, de ott jelezni és magyarázni fogom ezeket. Visszatérve a rádió távirányítású rendszerekre, először is fel kell vázolnunk, hogy milyen egyéb elektronikai vagy mechanikai elemek vesznek részt a kommunikációban. Nézzük milyen elemekből épül fel az irányítás:

• a kezelő a kézmozdulataival a távirányítón található karok és gombok segítségével utasításokat ad ki
• a távirányító, vagyis az adó (transciever vagy Tx) a kezelő utasításai szerint kisugározza a rádiófrekvenciás parancsokat a vevőnek (receiver vagyis Rx)
• A vevő feldolgozza a beérkező rádióhullám alapú jeleket és elektronikus jelek formájában továbbítja a szervo motoroknak (ha van) vagy egyéb áramköri elemeknek (pl. ESC)
• a szervo motorok/ESC-k az elektronikus jeleket küldenek a villanymotornak
• a villanymotorok mozgássá alakítják az elektronikus jeleket, megforgatva a rotorokat/propellereket és mozgásba hozva a gépet
• egyéb segédberendezések, mint akkumulátor, akkumulátor töltő is részt vesznek a folyamatban, az előbbi aktívan a szükséges áramot biztosítja, míg az utóbbi passzívan a feltöltésben vesz részt

A fenti ábrán láthatjuk a rendszerben szereplő elemeket. A dolog azért trükkös, mert ha kivesszük a képletből a távirányítót, akkor tulajdonképpen a többi elem változatlan maradhat, akár több gépben is, vagyis egy távirányítóval, az elmentett elektronikus profilok segítségével több kompatibilis gép is vezérelhető. Ez azért jó, mert így vehetünk különböző BNF/ARF modelleket és csak egyetlen egy távirányítót kell magunkkal vinnünk a reptetéshez.

A TÁVIRÁNYÍTÓ
Ez az aminek a kiválasztása miatt az egész cikksorozat született és egyben a rendszer lelke. Alapvetően két típust különböztetünk meg, botos típust és pisztolyosat (ez utóbbi nem tárgya a cikknek). Az előbbit tekinthetjük klasszikusnak, nevét a kezelőszervek kialakításáról kapta, mindig egy-egy irányító kar található a táv bal és jobb oldalán, míg középen az antenna. A botos távirányítókat általában komplikáltabb hajók, helikopterek, merevszárnyú repülők és multirotoros gépek irányítására használják, minket az utóbbi érdekel. Azért használják ezeket a távirányítókat a multirotoros gépek irányítására, mert a legkisebb táv is minimum 4 csatornát tud kezelni (high-endek akár 16-ot is), így ezeknek a funkcióknak valahol el kell férniük, ezek a karok. Itt kell beszélnünk egy kicsit a csatornákról. Minden funkciót, irányt vagy műveletet 1 csatornához kell "rendelnünk" (bind), viszont van négy olyan alap művelet, amelyet mindenképpen vezérelnie kell az adónak ahhoz, hogy a multirotoros gépünk fel tudjon emelkedni. Ez a négy alap művelet az alábbi:

• throttle vagy gázadás, amely meghatározza, hogy a motorok mekkora sebességgel forognak
• yaw (rudder) vagyis oldalforgás, meghatározza, hogy a gép a függőleges tengelye körül mennyit fordul el. Az első két funkció a Mode 2 beállításnál a távirányító bal karjára esik (fel-le a throttle, jobbra-balra a forgás)
• roll (aileron)  vagyis a hosszanti tengely mentén való elfordulást határozza meg, ennyivel dől oldalra a gép (a jobb oldali kar jobbra-balra húzásának a mértéke)
• pitch (elevator) vagyis mennyire dől előre vagy hátra a géptest (a jobb oldali kar fel-le húzásának a mértéke)

A távirányítóknak általában több módjuk van, Európában a Mode 2 az elterjedt, ez a fent felvázolt kiosztást jelenti, de szinte minden távirányító tudja a Mode1-et, ami felcseréli a két kar funkcióit (bal kar rudder és az elevator a jobb kar a throttle és az aileron), ahogy az a lenti képen is látszik.

Na de mik ezek a rud izé meg aile akármi szavak? Ezek a merevszárnyú gépek megfelelő csűrőlapátjainak az elnevezései, a yaw, a roll és a pitch pedig a hozzájuk tartozó irányok. Azért honosodtak meg ezek a szavak a multirotoros "szakirodalomban", mert szinte mindent kifejezést a merevszárnyú gépektől vettek át, az pedig időrendben lényegesen korábban létezett.

Csatorna szám
Kanyarodjunk vissza a csatornák misztériumához és a négy alap csatornához. Mivel most már tudjuk, hogy melyik az a négy funkció - throttle, yaw, pitch és a roll - amit mindenképpen külön csatornán kell kezelnünk, kimondhatjuk, hogy egy multirotoros géphez minimum 4 csatornás rádió szükséges, de akkor minek több? Nos, azért, mert más funkciókat is kell majd irányítanunk, pl. a különböző repülési módokat (GPS, acro stb.), különböző funkciókat, mint az RTH, kiegészítő eszközöket mint a gimbal vagy a kamera, a világítást (LED on/off) vagy éppen az élesítést (arm/disarm). Minél több csatornás a rádió adónk, annál több funkciót tudunk majd róla vezérelni. Fontos még megjegyezni, hogy a csatorna vezérléseket nem csak botokra, hanem több állású kapcsolókra, gombokra vagy potméterekre is kitehetjük és ezekkel jellemzően rendelkeznek a modern távirányítók. A csatornaszám az egyik LEGFONTOSABB, ha nem a legfontosabb paramétere a távirányítónak.

Sáv és frekvencia tartomány
Nagyon magvas téma, külön cikkben fogok róla értekezni és valószínűleg a Mélyvíz rovatba fog kerülni, mert nem biztos hogy egy átlag multirotor felhasználót is érdekel. Leegyszerűsítve a dolgot, egy adott modellezési ághoz (vagy akár többhöz is) ugyan az a frekvenciatartomány tartozik, ez manapság jellemzően a 2.4GHZ (vagy 2400 MHZ ha úgy tetszik). Régebben voltak 27 és 40 MHZ-s rendszerek, illetve egyes rádiók használtak - vagy a mai napig használnak - 35, 72 illetve 400 MHZ-s frekvenciát is. Fontos hogy itt alapvetően frekvencia tartományokról beszélünk, nem kizárólag egy frekvenciáról. Nézzük meg, pontosan, mit is jelent ez:

• frekvencia: egy jel ismétlődésének gyakorisága egységnyi idő alatt (általában 1 másodperc). A 2400 MHZ pl. azt jelenti, hogy a jel 1 másodperc alatt 2.400.000.000-szor ismétlődik. Ezt jellemzően egy, a frekvenciát kijelölő kristályoszcillátor rezgése biztosítja. Nem csak a modellezésben, hanem pl. a számítástechnikában is használatos a processzorok órajelének előállítására (vagyis ami előtt most ülsz, annak biztosan van ilyen)
• frekvencia sáv vagy tartomány: egy olyan szegmense a frekvenciáknak, amelynek van eleje és vége vagyis egy tartományt ölel fel. Az adók ezért több frekvencián tudnak adni a frekvencia tartományon belül. Hétköznapi példa erre a hangfalak frekvencia tartománya, vagyis hogy milyen tartományt képes megszólaltatni a hangfal (pl. 30 herz és 20Khz között)

Mivel egy frekvencia tartományon belül a rádiók képesek több frekvencián is adni, ezért lehetséges az, hogy két modell képes egymás mellett repülni, anélkül hogy zavarnák egymást (erről majd egy másik cikkben). 

A másik fontos dolog a rádiók jelmodulációs rendszere, vagyis az, hogy a hullámjelenségek melyik tulajdonságát használják fel a jeltovábbításra. Ez lehet amplitudó modulált (AM), frekvenciamodulált (FM/PCM) vagy szórt spektrumos mikrohullám alapú (2.4GHZ) rendszer. Nem akarok most mélyen belemenni, lesz róla majd külön cikk, mert nagy vonalakban érteni kell a működését ahhoz, hogy tudjunk jó távirányítót választani

Kimenő teljesítmény
Amivel a távirányító ad. Minél nagyobb teljesítménnyel ad egy rádió, annál nagyobb lesz a hatótávolság és annál kevésbé fogják a többiek zavarni (elnyomja őket)  cserébe többletfogyasztással kell számolunk és rövidülő üzemidővel. Általában mWattban adják meg a kimenő teljesítményt (a dolgot nem kell túllihegni, meg kell nézni a gyári specifikációban, mit mondanak a hatótávra).

Modolhatóság és modularitás
Mindig örülünk annak, hogy ha valami svájci bicska szerű funkcionalitást biztosít, így nem vagyunk kötve az alap kiépítéshez, hanem később különböző modulokkal bővíthetjük a távirányítónkat, hogy az éppen aktuális igényhez igazítsuk.

A modolhatóság egy másik kérdés, ezt inkább az internetes DIY közösségek szeretik csinálni, a távirányítók átalakítására és azok vélt vagy valós hibáinak kijavítására. Tipikus példa erre a Turnigy 9X távirányító. Akit érdekel mélyebben a modolás, annak ajánlom az alábbi cikkeket:

• Oscar Liang Turnigy 9X teszt
• Oscar Liang Turnigy 9X alap modifikációk
• Oscar Liang Turnigy 9X bonyolultabb modifikációk

Egyéb funkciók
A távirányítók az évek során sok kényelmi funkciót szedtek fel magukra, amelyet a távirányítók komputerizálódása vont maga után. Ilyenek az alábbiak (a teljesség igénye nélkül):

• telemetria: a táv képes a gép bizonyos adatait visszaírni az LCD kijelzőre. Pl. akkumulátor töltöttség, sebesség stb.
• szimulátor mód: egy szimulátor csatlakozón keresztül számítógéphez köthető és ott egy szoftver segítségével lehet gyakorolni a távirányító kezelését. Sokféle szimulátor program létezik.
• profilkezelés: ha már veszünk egy távirányítót és végre beállítgattuk egy géphez, a következő alkalommal nem szeretnénk megint átállítgatni egy másikhoz ugye? Éppen ezért a modernebb távirányítók kezelik az úgy nevezett profilokat, amely egy gép beállítási adatait tartalmazza. Ezek a profilok visszatölthetőek a távirányítóba, így tudunk váltogatni a gépek között.

Az amplitúdó modulációt nem szeretjük, mert nagyon könnyű megzavarni, különösen érzékeny a különböző elektromos berendezések által gerjesztett mágneses térváltozásokra (pl. turmixgép a konyhában vagy egy autó gyújtási rendszere), ami végső soron jelvesztést eredményezne az irányításban. Más dolgok is zavarják, pl. a fém felületek, már pedig a tárgyakat jellemzően nem vizes WC-papírból építik a kedvünkért .

Az FM átvitel, vagy más néven frekvencia modulált átvitel a 80-as évek elején gyűrűzött be a modellezésbe. Itt nem a jel amplitúdóját, hanem az ismétlés gyakoriságát változtatták (a frekvenciát), ez érzéketlen az amplitúdó változásra és így az elektromos terek által gerjesztett zavaró hatásra is. Fontos azt megemlíteni, hogy az AM és az FM átvitel analóg adás, hiszen a PCM-el ez majd meg fog változni. A gond az FM alapú átvitellel az, hogy pl. a mozgó alkatrészek is képesek a frekvenciát zavarni, mert elektromos zajt bocsájtanak ki, amit viszont a vevő oldal értelmes FM adásnak értelmezhet, így a vezérlés "akadozni" kezd. Ha ez tovább tart 1-2 másodpercnél, jön a csúnya lezuhanás.

Ennek kiküszöbölésére született meg a PCM vagy más néven a pulzus kód moduláció (pulse code modulation). Azért tudott előre törni a PCM, mert ekkor (mármint 20 évvel ezelőtt) már rendelkezésre álltak olcsó mikrovezérlő áramkörök, így át lehetett alakítani az adó jeleit analógról digitálisra (sok-sok nullára és egyre), amelyet egy digitális processzorchip végzett el. Az adó digitálisan elküldi a vezérlő jeleket, amiket a vevő fogad, majd vissza fordítja analóg jelekre, amely alapján utasítja, a motorokat/ESC-ket, hogy alakítsák a jeleket mozgássá. Ha ezt le akarnák fordítani egy életből vett példára, úgy kéne elképzelnünk, mint ha sok ember egyszerre beszélne mindenféle nyelven, de az agyunk kiszűrné az érthetetlen hablatyból azt az egy nyelvet, amit mi is megértünk. Ezzel a vevő kiszűrheti az elektromos zajt, amit ugyan megértene, de figyelmen kívül hagy. Ez még egy dolgot magával vonzott, az ún. fail safe funkciót. 

A fail safe azt jelenti, hogy ha a vevő nem kap az adótól értelmes információt adott időn belül, mert valamilyen zavar áll be, akkor egy előre definiált utasítást hajt végre (eseményvezérlés, vagy másnéven trigged event), pl. elveszi a motorokról a gázt, hogy a gép ne repüljön el, így megmentve azt. Az egyik ilyen tipikus hiba, ami elő szokott fordulni kezdő reptetőknél, hogy kirepülnek a távirányító hatósugarából, ahol a jel megszakad, a gép pedig ismételni kezdi az utolsó vett parancsot, ami az, hogy repüljön tovább, viszlát multikopter.

A technológiai váltások egyik fő célja az volt, hogy kiküszöbölje a zavarokat és az interferenciát (amikor két hullám kioltja egymást), de ezt sajnos a PCM sem tudta kivédeni. Visszakanyarodva az előző példához, mikor sok ember beszél egyszerre, ha az ő hangjuk erősebb, mint annak a személynek a hangja, aki azon a nyelven beszél, amit mi is megértünk, akkor nem fogjuk hallani őt, vagyis nem tudunk kommunikálni vele. Az adó is pont ezt fogja tapasztalni, egy csomó érthetetlen "zaj" fog beérkezni, amire nem fog csinálni semmit (high noise floor vagyis magas zajküszöb), amit mi szintén a kapcsolat megszakadásaként fogunk értékelni.

A fenti problémával át is lépünk a következő - és tulajdonképpen a számunkra egyedüliként érdekes - fázisba, az Rc távirányítók 2.4GHZ-s világába, a mikrohullámú korszakba,  ami forradalmasította az adó és a vevő közötti kommunikációt. Mikrohullámnak nevezzük azt a hullámhoszt, amelyek valahová 300 MHZ és 300GHZ közé esnek (leegyszerűsítve a dolgokat). Az előbbiek voltak a keskenysávú adások, míg ez utóbbi a szórt spektrumú (spread spectrum) adás.

Mi volt a gond a keskeny sávú adással? Egyrészt az, hogy az adók számára csak egy keskeny sáv állt rendelkezésre, ebből is egyet használtak egyszerre. Ha két adó ugyan azon a frekvencián adott, akkor már is megtörtént a baj, interferencia --> jelvesztés --> fail safe állapot. Az előző mondatból könnyen kitalálható, hogy a szórt spektrumú adás egy teljes tartományt szór tele az adással, változtatva a frekvenciáját a csatornák közötti váltogatással. A vicces az, hogy maga a szórt spektrumos adás elmélete a második világháborúból származik, kifejlesztője Hedy Lamarrhoz (Hedwig Keisler) köthető - vicces történet, érdemes megnézni angolul - ám az ipar csak a 90-es években kezdte el használni a technológiát. Na vajon milyen eszközök kapcsán? Telefon, WIFI, Bluetooth, ismerős ugye? Ez mind 2.4GHZ-es tartomány és szórt spektrumú adás. Az ötlet a technológia mögött az volt, hogy a jeleket minél szélesebb spektrumban kell teríteni, mert így egyre csökken az esély arra, hogy valaki ugyan abban a sávban ad, így kiküszöbölve az interferenciát. Éppen ezért, ha egyszerre több szórt spektrumú rádióadó is ad egymás mellett, akkor is kicsi az esély arra, hogy egymást zavarják (ami persze nem igaz, mert nekem is volt már emiatt jelvesztésem, de legalább van esély arra, hogy nem lesz). A legtöbb esetben persze rengeteg, nagyon rövid idejű rádiókonfliktus alakul ki, de a jelismétlés gyakorisága miatt ezt észre sem vesszük, mert olyan rövid idejűek, illetve a hibajavító algoritmusok ezt is el fogják fedni. 

Alapvetően két, különböző szórt spektrumú technológia terjedt el, amit az alábbi nevekkel illetnek:

FHSS (Frequency hopping spread spectrum): frekvencia ugrásos szórt spektrumú adás. Lényege hogy az adó a frekvenciatartományt sávokra osztja, ezek között információ szeleteket ad le, majd amikor a vevő vette az adást, átugrik egy másik frekvenciára (másodpercenként több százszor) és ott is adni kezd egy előre meghatározott algoritmus alapján. Így egy teljes frekvenciasávot fed le, nagyobbat, mint amire minimum szükség lenne, cserébe sokkal nehezebben zavarható. Úgy kell elképzelnünk a dolgot, mint ha kapcsolgatnánk a tv csatornák között, azért, hogy elkerüljük a reklámokat, ahol a reklám tekinthető az interferenciának. Vegyük azt alapul, hogy ugyan az a műsor megy párhuzamosan több csatornán is, de más időpillanatban van a reklám, ezért van értelme átváltani. Abban a pillanatban, ha a műsort megszakítja a reklám, csatornát váltunk (frekvenciát ugrunk) és nézzük tovább a műsort. Az FHSS technológiának a hátránya a nagyon rövid hatótávolság, ezért általában DHSS technológiával kombinálják.

DSSS (Direct sequence spreas spectrum): közvetlen sorrendű szort spektrumú adás. Annyiban tér el az FHSS technológiától, hogy az adatjelek egy, az adatátvitelnél jóval nagyobb bitsebességű kóddal vannak megszorozva, aminek következtében a küldött információ jelentős redundanciával érkezik meg a vételi oldalra. A redundancia miatt ha visszatérünk a televízió nézéses analógiához, akkor itt nem a készülék csatornái között kapcsolgatunk, hanem sok egymás mellett álló készülékből mindig egy másikat nézünk, így elkerülve a reklámokat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hatótávolsága sokkal jobb, mint az FHSS technológiának, gyakorlatilag ma már mindenki ezt, vagy a kettőt kombinálva használja.

Most hogy mindenkinek kifolyt az agya a fülén a sok technikai hadovától, nézzük meg, milyen korlátai vannak a 2.4GHZ-s technológiának. Mivel a 2.4GHZ-s hullámok rövid hullámhosszúak, éppen ezért nincsen nagy antennája a telefonoknak sem (be van tokozva) így eltűntek a kihúzható, teleszkópos antennák is az Rc távirányítókról. Cserébe viszont a hullámok - ellentétben a hosszabb hullámhosszú 27-75MHZ-s hullámokkal - nem hatolnak át mindenen, sőt elnyelődnek vagy visszaverődnek. Az ilyen elnyelődés-visszaverődés fail safe állapothoz, kapcsolatszakadáshoz vezet, mivel a jel nem elég erős ahhoz, hogy a vevő azt meghallja.

A dolog nem csak azért problémás, mert a ház faláról is visszaverődik a jel, hanem azért, mert el tud nyelődni a kopterek testének anyagában is. Egy csomó anyag elnyeli vagy eltereli a sugarakat. Miből vannak pl. a verseny kopterek? Pl. karbonból vagy egyes esetekben alumínium elemekből, amin átjutni a jelnek igen csak kihívás. Két dolgot tehetünk, kitesszük a vevőt a gép tetejére, vagy több jelvevő antennát használunk, így mindig lesz egy antennánk, ami "rálát" a jelre. A duplázást természetesen a túloldalon is megteszik a gyártók, de itt még egy probléma előjön, ez pedig az úgy nevezett null zóna.

A null zóna probléma abból fakad, hogy a távirányító antennája a rádiójeleket nem pont szerűen az antenna végén, hanem oldalra körkörösen sugározza ki. Vagyis a távirányító végén, pont a hegynél kialakul egy terület, ahol nem távozik rádiójel az antennából. Ezért kell behajlítanunk az antennát, nem pedig egyenesen tartanunk. Ennek ellenére mindig lesz egy antenna esetén egy olyan terület, ahol gyenge lesz a jel, vagy nem lesz egyáltalán.

Éppen ezért a high-end gyártók megduplázzák az adó oldalon is az antennáikat, hogy a fenti hatást kiküszöböljék. A lenti Spektrum DX 9 távirányítón (úgy nézzük, hogy ez egy 450$-os (130.000 Ft) táv) hátul nem a fogantyú található, hanem egy fektetett antenna. Ez egyben megnöveli a hatótávolságot is, hiszen messzebb tud menni a repülő alkalmatosságunk, mivel megnő az a távolság, ahol már nem fog elegendő jelet kapni a távirányítótól a vevő. Ezek az antennák mindig különböző orientációban vannak elhelyezve (egyik állítva, a másik fektetve).

ÖSSZEGEZVE A LÉNYEGET A FENTI GONDOLATOKBÓL: csak olyan távirányítót érdemes venni, ami 2.4GHZ-s FHSS és DSSS technikát használ és megfelelő hatótávolságú (ez persze mindenkinek mást jelent).

A végére ide fűznék egy gondolatot, mert ez egy elég jellemző, circum vitiosum helyzetet szokott eredményezni, amikor találkozom valakivel reptetés közben és elkezdi feltenni a tipikus kérdéseit, mennyit fogyaszt, milyen gyors, milyen nehéz, milyen messzire lehet irányítani stb. Az utolsóra a válasz: Minden gépet olyan messziről lehet irányítani, ahonnan még látjuk, vagyis a hatótávolság esszenciális. Ha szemmel akarjuk követni a kopterünket, elég lehet 200-300 méter, a gép méretétől függően. De nincs ember, aki ne kívánna rá az FPV-zésre hosszú távon, vagyis ha szemüvegen vagy monitoron keresztül akarjuk nézni azt, ami történik, akkor kapásból megszorozhatjuk a hatótávot hárommal, már is 1000 méternél tartunk.

 Jellemzően a rádiógyártókat két nagy teoretikus csoportra szoktuk osztani, a régi nagy öregek - Futaba, Spektrum, Jr, Hitek - és az újabb, jellemzően Kínából származó gyártókra (de ez utóbbi senkit ne ijesszen meg, ott is vannak már prémium gyártók). 

Kezdjük a régi patinás gyártókkal a felsorolást, de mielőtt belerévednénk a távirányító rengetegbe, előtte fussuk kicsit át újra, a fenti cikkek fontosabb részeit. Ehhez Oscar Liang kiváló "Rc radio types" cikkének egyszerűsített változatát fogom használni.

Amikor a távirányítókról és a vevőikről beszélünk, sokszor használunk 3 betűs rövidítéseket, amiket az emberek nem nagyon szoktak érteni. Ezek általában rádiókommunikációs technológiák vagy kommunikációs protokollok rövidítései (nagyon leegyszerűsítve).

PWM (pulse width modulation): Pulzus szélesség moduláció. Analóg adás, ma már ritkább a használata (de még azért mindig használják), a merevszárnyú korszakból származik.Lényege hogy minden csatornához hozzá kell rendelni egy külön jelkábelt ami a szervókhoz megy, mert a vezérlés ezen keresztül történik. Ez azt jelenti, hogy minden csatornához Ez azt jelenti, hogy egy csatlakozóban lesz egy jel, egy föld és egy táp kábel, vagyis csatornánként három, ami a minimális csatornaszám esetén (4: trhottle, pitch, aileron, yaw) 12 kábelt jelent. A sok kábel nem jó, helyet foglalnak, tekeregnek jobbra-balra, nem lehet tőlük jól építkezni.

PPM (pulse position modulation): pulzus pozíció moduláció, hasonlóan működik a fenti PWM-hez, de azzal az eltéréssel, hogy itt egy jelkábelen egyszerre több csatornát is vezérelhetünk, egészen 8-ig, vagyis 8 csatornához 3 kábel kell: föld, táp és a jelkábel (a képen forrasztva van, de alapból lehet tűs csatlakozóra is dugni). Szoktak még hivatkozni rá PPMSUM vagy CPPM néven is.

PCM (pulse code modulation): pulzus kód moduláció, ami digitális, ellentétben a PWM-el és a PPM-el. Itt egyesek és nullák utaznak a hullámok jellemzői helyett. Ennek előnye az, hogy sokkal megbízhatóbb az átvitel és sokkal kevésbé érzékeny a zavaró hatásokra. Az eszköz drágább mert konvertálni kell a jeleket.

Serial: soros csatlakozású vevő és itt kezdenek el bonyolódni a dolgok, ugyanis ebből van néhány protokoll típus. Digitális jelet visz át három kábelen, típustól függ az, hogy egyszerre hány csatornát támogat. Értelemszerűen akkor tudjuk a repülésvezérlőhöz csatlakoztatni, ha azon van serial port.

• SBUS: Futaba és FrySky által használt protokollok. 18 csatornát kezel, fordított UART jellel kommunikál (amit a legtöbb vezérlő nem tud kezelni, de pl. a Pixhawk vezérlőkön van jelfordító áramkör)
• XBUS: JR használja, 14 csatornát támogat kábelenként.
• MSP: Multiwii soros protokoll, 8 csatornát támogat egy kábelen
• IBUS: Flysky rádiók használják
• DSM2, DSMX: Spektrum rádió adók használják, a DSM2 két frekvenciát használ egyszerre (egyik backup) a DSMX pedig csatornát vált a jelmegszakadás esetén.
• Graupner SUMD,SUMH: Graupner által használt soros protokoll, egy digitális jelben van elkódolva a teljes adás. SBUS-al ellentétben nem kell hozzá inverter, illetve az adás tisztább mint a PPM.

Fontos még azt megjegyezni, hogy minden gyártó kitalált magának valamilyen rövidítést arra a technológiára, ahogy az adatokat közvetítik a rádió adó és a vevő között (mint az autógyártók a motorjaikra: CDI, TDI stb.) de lényegében az elv ugyan az, vagyis az ezek közötti eltérésekkel ez a bejegyzés nem fog foglalkozni és a gyakorlati használat szempontjából nem is fontos.

FUTABA
Az egyik legismertebb Japán gyártó régóta foglalkozik távirányítók gyártásával. A DJI is az ő rendszerüket használja (vagyis a DJI gépek elvileg kompatibilisek a Futaba távirányítókka). Szokták a távirányítók "Rolls-Royceának" is nevezni (ez azért vicces, mert ugye a Rolls Roycenak is van egy Phantom nevű típusa). A Futaba a saját adatközlési mechanizmusát FHSS-nek illetve FASST-nek hívják (utóbbi az újabb). A két protokoll egymással nem kompatibilis, tehát erre oda kell figyelni, amikor eszközt keresünk hozzá. A Futaba protokollokkal való kompatibilitást más eszközökön általában FTR-el (Futaba Transmitter Ready) logóval szokták jelölni. Amit alapvetően tudni kell a Futabákról, hogy nagyon jó minőségű (talán a legjobb) cserébe viszont nagyon drága távokat gyárt, a termékpalettája meglehetősen széles.
Kik haszálják: DJI, XK 

 FRSKY
Jól ismert, jó minőségű, prémium kínai gyártó. Legismertebb modelljük a Taranis X9D és X9DPlus, amely egy nagyon jó ár/érték aránnyal rendelkező, 16 csatornás! távirányító, de olcsónak nem nevezném. Ami jó benne, hogy rendelhető EU raktárból is, nem kell vámolni. A FrSky jelenleg 4 különböző távirányítót kínál (amiből 2 tulajdonképpen egyforma). Az FrSky ACCST-nek hívja azt, amit a Futaba FHSS-nek.

TURNIGY
Olcsó kínai gyártó sok néven gyártják átbrandelve. Nem csak a távjairól ismert gyártó, gyárt akkumulátorokat, töltőket, motorokat stb.-t is. Jelenlegi modelljük a 9XR, ami egy nagyon olcsó táv a tudásához képest, nagyjából 65 dollár körül megkapható. A mechanika jó a de rádió gyenge minőségű, sok jelvesztéssel. A hivatalos disztribútora a Hobby King.  TH9x-ben cserélhető az adó modul, így rakható bele Frsky XJT vagy DJT modul. A Turnigy távirányítók egyik legnagyobb előnye a könnyű modolhatóság, ezért gyakorlatilag mindenki saját maga szépen kijavítgatta a hibákat - gyenge LCD háttérvilágítás, kontakt hibás elemtartó, idegesítő sípolás stb. - erről bővebben Oscar Liang Turnigy tesztjében olvashattok.

FLYSKY
Egy másik olcsó kínai gyártó relatíve szűk termékpalettával (már ami a botos távokat illeti, összesen 3 különböző modell). A FlySky tipikusan az a távirányító, amelyet a jóárasított kínai budget multirotoros gépek mellé adnak csomagban, átmatricázva (a vicc az, hogy láttam FlySky is Turnigy-ra matricázva). Ilyen pl. az Eachine Racer/Falcon, a ROA vagy Emax Nighthawk 280 és még folytathatnánk a sort a végtelenségig. A rádió előnye az olcsósága - FS-i4 4 csatornás rádió 11, FS-i6 6 csatornás telemetria képes rádió 15, míg az FS-i10 10 csatornás 55.000 - cserébe közepes minőséget kapunk. Az FS-i10 is telemetria képes, de az ára elég közel van az EU-s FrSky Taranishoz, én inkább azt venném.

SPEKTRUM
Patinás amerikai gyártó, a Horizon Hobby tulajdonában van, és high end távirányítókat gyárt (többek között). Nagyon széles termékpaletta, nagyon magas áron, cserébe nagyon jó minőséget kínál. Már az alacsonyabb szegmensben lévő modellek is kínálnak telemetriát, cserébe az áruk igen borsos, egy 6 csatornás Spektrum DX6 200 dollárba kerül. A csúcs a 18 csatornás DX18 stealth edition, 930 dollárba fáj. A Spektrum találta ki a DSM2 és a DSMX technológiákat. Mivel a Spektrum a Horizon Hobby tulajdona és ő gyártja a különböző típusú Blade márkanév alatt futó Heli és Multikoptereket, azok belseje is Spektrum. Jellemzően egyébként az amerikai kontinensen terjedt el, Európában ritkább.
Kik használják: Blade heli és multikopterek

Régi angol gyártó közepes minőséggel. Mivel európai, ki lehet fogni belőle jó darabokat pl. a HobbyKingen, nincs vám, ezért az ára alacsonyan tud maradni.

RADIOLINK
Az egyik kakukktojás kínai rádió távirányító gyártó. Összesen hat különböző modelljük van, ami szerintem említésre érdemes az az AT9 és az AT10. Telemetriás 9, illetve 10 csatornás rádiók, elég nyomott áron. Ami jó ezekben a rádiókban, hogy támogatják a Futaba S-BUS technológiát, színes LCD kijelzővel érkeznek, telemetria modullal, vibrációs figyelmeztetéssel, vagyis egy csomó olyan funkcióval, ami a nevesebb gyártóknál 1.5-2x ennyibe kerül. Az oldalukon azért látszik, hogy kínai, helyenként zagyva, átláthatatlan designnal.

Az egyik legrégebbi japán gyártó, már több mint 50 éve van a piacon. Szintén jó minőségű termékeket árul, valamivel nyomottabb áron, mint a csúcsgyártók, de a kínaiak fölött. A csúcsmodell a 9 csatornás Aurora 9X, gyakorlatilag mindent tud, amit ebben a kategóriában tudni kell, de az ára is durva, 400 dollárért vesztegetik.

JR
Szintén amerikai gyártó, eleinte a Spektrum termékeit licenszelte, hogy hozzáférjen annak DSM2, DSMX technológiájához. Tulajdonképpen a JR mondható a legminőségibb gyártónak, még az alsó szegmenses termékeik is prémium minőséget képviselnek, prémium áron. A legolcsóbb rádióik 200 dollártól kezdődnek, a csúcsmodell 28 csatornás rádióért 3200! dollárt kell kiperkálni. Van saját protokoll szabványuk a DMSS. Európában nem elterjedt.
Kik használják: mivel Spektrum kompatibilis, ezért azok akik a Spektrumot is

GRAUPNER
Német minőségi gyártó, közepes árfekvéssel. Elsődlegesen merevszárnyú repülősök között ismert név, sokkal inkább ebben utaznak, mint a multikopteres szegmensben, de azért van nekik néhány érdekes - és drága - épített racer quadrotoros gépük is. Árulnak vagy 50 féle távirányítót, az árak valahol 120 EUR körül kezdődnek és 1200 dollárt körül végződnek. Saját kommunikációs protokollt használnak a SUMD-t és a SUMH-t.
Kik használják: elsődlegesen a Graupner merevszárnyú modelljei

WALKERA DEVO
A Walkera egy elég speciális kínai gyártó, mert nem csak távokat, hanem ugyan ilyen néven mindenféle repülő alkalmatosságot is gyárt (ahogy pl. a Graupner). Bár a Devo távok nem rossz minőségűek, nem feltétlenül ezzel tűnnek ki a többi gyártó tömegéből, hanem elképesztő flexibilitásukkal és a céghez hivatalosan nem köthető DIY Deviation mozgalommal (to deviate az eltérőt, elhajlót jelent angolul). A Deviton egy kísérleti projekt a távirányítók firmwarejének megváltoztatására azért, hogy mindenféle multirotoros gép irányítható legyen a Devo távokkal.

Hogyan Válasszunk Távirányítót:

Ha tehetjük gondolkozzunk előre, olyan modellt válaszunk,amiben az adó modul cserélhető. A nem cserélhető modulos távok olcsóbbak de később többe fog kerülni a fejlesztés (jobban mondva, a táv cseréje). Ha nem cserélhető adó modulos tápegységet veszünk, akkor a táv csak azokkal az adókkal tud majd kommunikálni, amelyekkel alapból is tudna, pl. a FLYSKY FS_I6(6 csatornás, nem moduláris) csak a Flysky moduljaival lesz kompatibilis. Ebben az esetben az összes gépünk vevő oldali modulját ilyenre kell cserélnünk, különben nem lesz képes kapcsolatot létesíteni a távirányítónkkal.

Ár/érték arány és modularitás szempontjából jó vétel pl. a Turnigy/Flysky több márkanév alatt futó TH9X-es típusa. Olcsó távirányító, könnyen fejleszthető a közismert Frsky DJT, XJT vagy Orange adó modulokkal, illetve akár 16 csatornát is le tud kezelni (alapból csak 9 csatornás).  Fontos, hogy a Turnigy TH9X firmware cserélhető, feltölthető rá Opentx firmware, amivel új funkciók érhetőek el.

TELEMETRIA
A telemetria a gép különböző paramétereinek a távirányító LCD képernyőjére való visszaíratását jelenti. Ilyenkor a táv adója és a gép vevőoldala folyamatosan aktívan kommunikál egymással az adatok minél gyorsabb frissítése érdekében. Ez azonban tipikusan az a funkció, amit alap távokban nem fogunk megtalálni, vagyis ezért súlyos ezreket kell majd kicsengetnünk.

RSSI
Ez a Received Signal Strength Indicator vagy más néven a vett jelerősség visszajelző funkció.Ez egy elég fontos tulajdonsága a távoknak, amennyiben rendelkeznek ilyennel. Lényege, hogy dinamikusan mutatja a jelerősség változást, illetve hangjelzéssel és rezgéssel figyelmeztet, ha a beállított szint alá csökkenne a jel (vagyis a gép kezdene kimenni a hatótávból).

TRAINER PORT
Sokan szeretik, ha a távjukon van trainer port. Ez azt jelenti, hogy a távot számítógépes kontrollerként is tudjuk használni, mint ha egy joystick vagy gamepad lenne, de ebben az esetben ez lesz a szimulátor programok irányítópanelje.

VEVŐ OLDAL
A gép testén helyezkedik el és kommunikál a Flight Controllerrel. Itt több összekötési lehetőség is van, használhatunk PWM, PPM, PCM vagy Serial alapú összeköttetést, aki szeretne precíz és kevés kábeligényű vevőt, a válasszon PPM vagy S-Bus típusút. 

Forrás: Quadcopter Blog