Flysky rádió vevők

Flysky Vevők:

Már bizonyára sokan tudjátok tapasztalatból, hogy a drónozás két legnagyobb költsége az akkumulátor(ok) és a távirányító megvásárlása. Mindkettő simán elérheti az 50.000 forintot, és sajnos az első esetben ha spórolunk a darabszámon, akkor jelentősen lecsökkentjük a repülési időt. Ezért szinte mindenki igyekszik a táv oldalon megtakarítani. Nem akarok állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy ez helyes-e vagy sem, de a Flysky egy olcsó és megbízható márka, amivel együtt lehet élni. Én éppen most gondolkodom a váltáson, ezért megosztom veletek az eddigi tapasztalataimat.

Azért jó a Flysky márkát választani, mert:

• olcsók a távirányítók
• olcsók a vevők
• rengeteg forrás áll rendelkezésre a modoláshoz
• hackelhető a firmware
• viszonylag megbízható
• elég jó a hatótávja
• nagyon sok termék közül válogathatunk
• elég gyorsan jönnek ki az új modellek és vevők

A vevő kiválasztása sokkal nagyobb problémát okozott, tulajdonképpen a mai napig okoz. Egyrészt kismillió fajta van, másrészt néha nehéz eldönteni, hogy pontosan mire is van szükségünk. A hivatalos honlapon nem találhatunk meg minden egységet, és én egyébként sem fogok a 6 csatornánál kevesebb példányokkal foglalkozni, mert egy drón vezérléséhez minimum 4 kell. Ezzel el is jutottunk az egyik kényes kérdéshez, hogy hány csatornára van szükségünk, és ehhez hogy válasszunk vevőt. Ami biztos, hogy:

• 4 alapcsatorna van: roll=vízszintes tengely körüli elfordulás, pitch= előre hátra döntés, yaw=függőleges tengely körüli elfordulás és a throttle= gáz
• +1 csatorna: módválasztó, ahogyan a gép repül
• (+1) csatorna: arm/disarm vagyis az élesítés és leállítás. Ez nem feltétlenül igényel csatornát, mert karhúzási kombinációval is aktiválható
• +1 csatorna: buzzer, vagyis csipogó, kereséshez nélkülözhetetlen
• +1 csatorna: air mód
• +1 csatorna: black box
• +X csatorna: minden olyan dolog, ami egy kétállású ki- és bekapcsolás elvén működik, például LED, fail safe stb.
• +2 csatorna: gimbal vezérlés, pan, tilt irányokra
• + X speciális csatorna: az igazán komoly gépek esetében nagyon sok plusz csatorna lehet a kameravezérlés maga, de ezzel ne számoljunk, mert azok egyébként sem Flysky távokkal fognak működni

Tehát ami biztos, hogy 6 csatornánál kevesebbel rendelkező vevőt nem fogunk venni, mert a 4 alapcsatorna, az arm/disarm és a módválasztónak kelleni fog a hely. Ennél kevesebbel egyébként sem nagyon mennek drónok, maximum a játék kategória.

Nagyon fontos dolog még, hogy legyen automatikusan működő „fail safe” funkciónk, vagyis hogy a vevő és a távirányító közötti kapcsolat megszakadása esetén egy előre beprogramozott parancsot hajtson végre a gép, ami általában az, hogy essen le. Nélküle például egyáltalán nem indulhatunk el versenyen, de egyébként is állítsuk be a saját és mások épsége miatt. Ebből következik, hogy olyan vevőt, ami nem kezeli a fail safe funkciót, nem szabad venni, mert nagyon könnyen elveszíthetjük a gépünket, ha esetleg egy nagyobb gáznál szakad meg a kapcsolat.

A következő fontos dolog a méret. Versenygépek esetében minél kisebb legyen, teljesen fölösleges a tokozás, elég, ha egy fólia védi az elektronikát. Kisebb vevő, alacsonyabb súly és könnyebb elhelyezhetőség. A tokozottakat általában „full size”, míg a piciket „micro” vevőnek szokták hívni.

A párosítás módja sem lényegtelen. A régebbi vevők esetében a VBAT portot kellett rövidre zárni az erre szolgáló „bind” kábellel, ilyenkor a vevő áram hatására párosító módba került. Elég sok olyan integrált típussal találkoztam, ahol a forrasz lábakat kell összezárni egy szerszámmal, majd ráadni a delejt, akkor kerül párosító módba. Szerencsére ezt mindig jelzi valamilyen fénykombinációval, ennek ellenére szívből utáltam mindkét megoldást.

Volt olyan régebbi vevő – például az FS-R6B – amivel két órát szenvedtem, mire összetalált a távirányítóval, de ez is teljesen véletlenszerűen történt. Az újabb vevőkön szinte kivétel nélkül egy erre szolgáló gombbal lehet párosító módba tenni, ami nagyban megkönnyíti az életünket és gyakorlatilag százszázalékban működik.

Kommunikációs protokollból is lehet kétféle, AFHDS és AFHDS 2A, az előbbi kipusztulóban van, de sajnos kell róla beszélnünk, mert még mindig árulnak olcsó mikro gépeket, amelyekben integrált vevő van AFHDS protokollal, tehát nem fogjátok tudni kicserélni. Mindenkit óva intenék az AFHDS-től a fail safe hiánya miatt.

Hány antennája legyen, és forrasztott vagy csatlakozóban végződjön? Szerintem ez az egyik legfontosabb kérdés. Mindenkinek azt javaslom, hogy diversity-st vegyen és cserélhető antennásat, mert már nem egyszer vágtam le véletlenül a propellerekkel a kábelt. A csatlakozósat egyszerűen cserélhetjük, ha pedig kapásból kettő van, akkor még mindig tudunk tovább repülni.

Szintén kardinális kérdés, hogy milyen módon kommunikál a vevő és a repülésvezérlő. Teheti ezt analóg – PWM és PPM – vagy digitális – i-BUS vagy SBUS – módon is. A digitális adatátvitel gyorsabb és nehezebb zavarni, használjuk ezeket, ha a vezérlőnk lehetőséget ad rá.

Fontos lehet még a felfogatás módja, amit tipikusan kétoldalú ragasztóval vagy gyorsszorítóval szoktunk megoldani. Ennél jobb megoldás, ha egy nylon spacerrel a vezérlő fölé csavarozzuk, de ehhez rendelkeznie kell felfogatási ponttal is.

Összefoglalva a fentieket, hogy milyen az ideális Flysky vevő:

• két antennás, cserélhető
• könnyű és kicsi
• AFHDS 2 protokollon kommunikál és van failsafe
• rendelkezik telemetriával
• van rajta bind kapcsoló
• kiképeztek rajta felfogatási pontot
• i-BUS vagy SBUS a kommunikáció módja

Forrás: Quadcopter Blog